2017. november 25. szombat Katalin
» Tegye be a névnapot az eseményeim közé!

Napkelte: 7:03 Napnyugta: 15:58

EUR EUR 312,05
USD USD 262,91
CHF CHF 267,92

Ön nincs bejelentkezve, kérjük jelentkezzen be:

MENNYIT „KELL” JÁTSZANI A GYEREKKEL?

2013.11.12. 22:43
 

Lehetünk-e kiegyensúlyozott, és önmagunkkal elégedett szülők, ha naponta azt érezzük, sokkal többet is adhatnánk gyerekünknek?

Hirdetés

Hirdetés

TÜRELMESEBB LESZEK
TÖBBET TÖRŐDÖM A GYEREKEKKEL
NEM ENGEDEM, HOGY JÁTÉK HELYETT ANNYI MESÉT NÉZZEN
HA MÉGIS MESÉT NÉZ, ODACSÜCSÜLÖK MELLÉ, AHOGY KÉRI
HOLNAP TÉNYLEG ELMEGYÜNK AZ ÁLLATKERTBE, NEM CSAK ÍGÉRGETEM

Játék a gyerekkel1Ismerős gondolatok? Sokan, sokat rágódunk azon, hogy vajon elég figyelmet szentelünk-e a gyermekeinkre?! Eleget játszunk-e vele? Más biztosan többet játszik, egész nap gyurmáznak, legóznak, énekelnek, mondókáznak, kisautóznak, vagy a babát etetik, fürdetik ezerszer, ha gyerek azt szeretné. Többet mennek játszótérre és ott nem telefonálnak, smseznek, beszélgetnek, hanem énekelnek a gyereknek, kifulladásig hemperegnek vele a homokozóban. És igen! Vannak azok a szülők, akik órákon át tudnak gyerekbőrbe bújva, önfeledten játszani gyermekükkel és vannak a „többiek”. A „többi szülő”, aki nem érez katartikus élményt a 37. begyűjtött kavicstól, vagy a fakockából épített tornyok újbóli leborításától. A „többi szülő” egy része ugyan játszik a gyerekkel, eleinte még élvezi is a közös játékot, hiszen kinek tetszene, hogy a gyermeke boldog és kacag. Aztán a tízedik gyurmafiguránál fogy a türelem és szégyen vagy nem szégyen, de halálra unjuk magunkat. Végül a „többi szülő” stigmával a vállunkon elvonulunk és megpróbáljuk valamivel lefoglalni a gyereket, hogy ne nyaggasson minket.

A megváltozott családmodell

Hetek, hónapok óta többször is gondolkodtam már azon, hogy hogyan is teltek a mindennapok az én szüleimmel, nagyszüleimmel, mikor kicsi voltam. Megkérdeztem barátnőimet is, de nagyjából arra jutottunk, hogy a hétköznap estéken Apa később jött haza, Anya meg vacsorát és másnapi ebédet főzött. Papa, Mama TV-t nézett, vagy a kertben, konyhában szorgoskodott. Amikor Apa hazajött vacsiztunk, aztán meg jött a fürdés és alvás. Hétvégén Nagymami, vagy ki a panelból a szabadba. És a tesókkal játszottunk. Mentünk boltba a felnőttekkel, minden héten csütörtökön együtt mostunk, szerdán együtt mentünk a temetőbe, segítettünk Anyának főzni. Nem gyurmáztunk, kifestőztünk, legóztunk, kisautóztunk, videojátékoztunk naphosszat együtt, mert arra ott voltak a tesók, szomszéd gyerekek, stb.

Gyerekkorunkhoz képest érezhetően sokkal gyerekcentrikusabb lett a család. Gyermekeink igényéhez igazítunk mindent, az ő lelki világukat próbáljuk menteni minden „rossztól”, mint költözés, iskola-, óvodaváltás, kötelező „bibliatábor”, stb. Miközben a csapból is a „Légy tökéletes Anya!” szlogen folyik. Könyvek, TV-műsorok, újságcikkek szólnak arról, hogy hogyan legyünk tökéletes, minden percet a gyermekének szentelő anya, amellett hogy jó pár órát lehúzunk a munkahelyünkön, vezetjük a háztartást és nem mellesleg próbálunk szexis feleségek maradni. Nem csoda hát, hogy ha ez nem jön össze, akkor ott a lelkiismeretfurdalás és önmarcangolás.

Nevezzük nevén a gyereket!

A megfelelési kényszerrel küszködőkre különösen jellemző ez az önmarcangolás. Pedig napi 8 óra munka mellett nem lehetséges, hogy az ember mindig minden szerepében 100%-ot nyújtson. Elég egy idegesítő kolléga, egy megterhelő új feladat, 1-2 beírás a hiányzó fizikafüzet miatt, vagy egy vita a párunkkal és máris feszültebbek vagyunk a kelleténél, ami előbb vagy utóbb odavezet, hogy nem tudjuk teljesíteni a magunknak előírt 120%-ot. Jó hír, hogy nem is kell! És nem csak, hogy nem kell. Nem is lehet! Talán fájó ezt kimondani, de nyugodtan elismerhetjük, hogy mi nem vagyunk olyan szülők, mint XY, aki ha megjelenik a játszótéren azt messziről hallani, mert nem csak ő maga hahotázik órák hosszat gyermekével az önfeledt játszadozás közben, hanem a többi gyerek is visítva követi.

Mi magunk is változunk

Játék a gyerekkel2Azt is vegyük észre, hogy nem mindegy, épp milyen életciklusban vagyunk. Általában azon szülők egy része, akik később vállalnak gyereket, türelmesebbek, és odaadóbbak tudnak lenni velük. Ez érthető, hisz minél többet élt egy ember annál több tapasztalatot gyűjtött, több hatás érte. A legtöbben már túl vannak a karrierépítési lázon és szeretnének megnyugodni. Őket könnyen ki is kapcsolja egy kis móka a gyerekkel, mikor hazaérnek a munkából. Az sem mindegy, hogy hányadik gyermekről van szó. Az első gyermeknél még nem tudjuk, mi miért történik, miből mit fog megtanulni a gyerek. A másodiknál már egész más a helyzet. Szívesebben játszunk, mert tudjuk, hogy a játékkal tanul, ha tanul, akkor egyre ügyesebb lesz és hamar nagyon büszkék lehetünk rá. Mindemellett már azt is tudjuk, hogy eljön az az idő, amikor már nem akar minket a közelében tudni, nem akar már velünk játszani. Épp ezért igyekszünk kihasználni minden időt, amit a közös játékkal tölthetünk. Mindemellett persze örökérvényű a vérbeli szülő és a „többi szülő” teória is, miszerint vannak szülőtípusok, amikbe öröklött vagy tanult tulajdonságaink alapján beletartozunk.

Akárhogyis legyen, próbáljuk megtalálni azokat az elfoglaltságokat – NEM feltétlenül játékot! – amelyekben jól tudjuk érezni magunkat gyerekünkkel. Az együtt töltött percek az egész családnak fontosak!

szerző: M. Bálint Emese

Hirdetés

Hirdetés

Hozzászólások:

Még nem szólt hozzá senki.

A kommenteléshez be kell jelentkezni!

 

 
Babázó