2024. november 21., csütörtök
Olivér névnapja
Olivér névnapja
Mint azt tudjuk, a gyermek szopóreflexe már magzati korban kialakul. Sokszor az ultrahang képeken is látható, ahogy piciny gyermekünk az ujját szopja. A szopóreflex intenzitása változó. Egyes csecsemők a nap nagy részét is szívesen töltenék mellre téve. Az újszülött szopási igényének kielégítésére – a rendszeres mellre tétel mellett – játszócumit használhatunk. De vajon kinek és mikor jutott először eszébe, hogy a mellbimbót egy „idegen” tárggyal helyettesítse? Utánanéztünk, mikorra nyúlik vissza a napjainkban cuminak nevezett „mellutánzat” eredete.
Egyes kutatások szerint a cumihoz hasonló formájú eszközt már az ókori Egyiptomban, mintegy 4500 éve is használtak a gyermekek megnyugtatására. Dokumentált bizonyítékot láthatunk Albrecht Dürer Madonna és a gyermek című festményén, melyet 1506-ban festett és melyen egy cumihoz hasonló, rágókát ábrázol a kisgyerek kezében. A következő századokban többféle módon próbálták elérni, hogy a gyermek megnyugodjon, a cumihoz hasonló formájú eszközökkel, így például kukoricacsőből, csontból, vagy korallból készült mellet utánzó rágókákkal, vagy rongyba tekert cukorkával, húsdarabbal. Ezeket a praktikákat mind a mai cumival megegyező céllal adták az anyák gyermekeiknek.
A Wilhelm Busch által, az 1800-as években alkotott képregény is egy írásos bizonyíték a cumi elterjedésére. A képregény címe és főszereplője is a cumi (Der Schnuller).
A teljes képregény német nyelven megtekinthető itt.
Ahogyan az egyes nyelvekben kialakult különböző elnevezések és „becenevek”, melyekkel a cumit illették is arról árulkodnak, hogy a cumit széles körben használták és használják.
A mai játszó-, vagy nyugtatócumihoz egészen hasonlatos formájú cumit Amerikában szabadalmaztatták. Az amerikai szabadalmi hivatal dokumentációja alapján - a kor egyik feltalálója - Christian W. Meinecke 1900-ban alkotta meg az első cumiját, melyet 1900. szeptember 18-án helyezett védelmi oltalom alá.
Ekkor kezdődött el a cumi egészségügyi és higiéniai szempontból történő vizsgálata is. Orvosok, védőnők, szoptatási tanácsadók sora foglal állást a kérdésben ma is, de az épp aktuális álláspont szinte évről-évre változik. Összezavarja a babát, rontja a szopási technikát, roncsolja a fogágyat, stb. Ezen ellenérvek mellett el kell ismernünk, hogy sok szülő számára áldásos lehet, ha a nap nagy részében bömbölő kisbabáját sikerül megnyugtatnia cumival és minden felsorakoztatott ellenérvet is figyelembe véve a nem rendszeres, vagy legalábbis nem állandó cumizás, időben történő leszoktatással nem okozhat olyan problémát, ami miatt kifejezetten tiltólistára kellene kerülnie a plasztik „mellpótlónak”.
Források: