Egyrészről a leendő apukák számára is kérdéseket vet fel az új helyzet. Vajon tudni fogjuk-e, hogy mit kell csinálnunk? Felkészültem, felkészültünk-e erre? Tudok-e gondoskodni róluk? Jogos kérdések. A leendő szülők, apák legtöbbjét foglalkoztatják, de mégsem okoz nekik akkora problémát a szülővé válás, mint a kismamáknak.
A szülővé válás, kétség kívül olyan változás, ami visszavonhatatlan és nagyjából életünk végéig kitart. 24 órás szolgálat és folyamatos aggódás. Ennek súlyát a leendő anyukák általában hamarabb érzik magukban, mint párjuk. Ők a terhesség legelejétől egyre inkább magukra és a babára figyelnek, meglehetősen sokat foglalkoznak magukkal és ebben a „kétségbeejtő” helyzetben felötlő milliónyi tisztázatlan kérdéssel. A terhességi tünetekkel kapcsolatos cikkünkben is írtunk arról, hogy bár a hormonális változások az elsődleges okai a kellemetlen tünetek nagy részének, a lelki tényezők sok esetben felerősítik a tüneteket, vagy akár újakat is generálhatnak. A kismamák szorongását, a folyamatos lelkizést önmagukkal, remekül tudja oldani környezetük támogatása és a biztonságérzetet erősítő közeg. Ebben van fontos szerepe a leendő apáknak.
A leendő apáknak nem csak elviselniük kell a hormonális vihar igen kézzel fogható hatásait. A sírást, elégedetlenséget, hangulatingadozásokat. Ezeket a helyén kell tudni kezelni. Tudni kell, hogy ez egy átmeneti állapot és meg kell érteni, hogy az anyává válás nem könnyű dolog, pláne ha a kismama egy hormonháború közepén van. Ha a testi változásokat a folyamatos meg nem értettség és veszekedés okozta sebek is tetézik, akkor abból sajnos komolyabb problémák lehetnek. Ezek elkerülése végett néhány megfontolandó tanács:
Hosszú sorok óta van szó arról, hogy a leendő apa, hogyan tudja támogatni párját. Van azonban néhány olyan apróság, amit a leendő édesanyák is megtehetnek a várandósság alatt és a pici érkezését követően párjukért.
Fontos, hogy ne tegyünk különbséget anya és apa között, azért, mert a baba az anya testében növekszik. A férfi nehezebben azonosul a gyermekvárással, hisz Ő nem „érzi saját bőrén” ennek hatásait. Ettől függetlenül Ő is szülő lesz, neki is lesznek új feladatai, őt is foglalkoztatják a jövő kérdései csak kicsit másképp.
Legyünk türelmesek egymással, tervezzünk együtt párunkkal és lehetőség szerint beszéljük meg mindkét fél problémáit, mert a gyermekvállalás valóban egy közös vállalkozás és nem a gyermek megszületésekor, hanem a fogantatáskor kezdődik.